Karácsonyi szokások a világban

Már csak egy hét és szinte mindenhol felcsendül a Csendes éj, a levegőben pedig halászlé és bejgli illata terjeng majd. Ahány ház, annyi szokás, de vannak olyan hagyományok, amelyek szinte minden magyar család karácsonyára jellemzőek. De vajon mi a helyzet a világ más tájain? Tudtad, hogy van, ahol fürdőruhában töltik az ünnepeket vagy görkorcsolyával a lábukon gurulnak a misére?

Nekünk európaiaknak nehéz elképzelni, milyen lehet a karácsonyt fürdőruhában, tengerparton, nyári hangulatban ünnepelni, mégis sok országban az eltérő éghajlatnak köszönhetően ez a természetes. Ausztráliában például a legtöbb családnál feldíszített műfenyővel találkozhatunk, az ünneplés pedig általában a strandokon történik grillpartik kíséretében. Az ajándékokat az angolszász szokások szerint itt is a Télapó hozza, azonban a nagy melegre való tekintettel nem rénszarvas, hanem 8 kenguru által húzott szánon. Sőt, vannak helyek, ahová szörfdeszkán érkezik a nagyszakállú.

Libériában a családok fenyőfa helyett pálmafát díszítenek, az ünnepi vacsorát pedig a nyárias időjárásnak köszönhetően itt is a szabadban tartják tágabb családi, baráti körrel. A kisded születését tűzijátékkal is megünneplik.

Minden gyerek más-más ajándékra vágyik karácsonykor. Van, aki társasról, könyvről, Llorens Sara, Aitana vagy egy tüllruhás Valeria ballett babáról álmodozik. Az izlandi gyerekek könyv és csokoládé mellett biztosan találnak valamilyen ruhadarabot is a fa alatt, ugyanis a monda szerint Jólakötturin, a karácsonyi macska felfal mindenkit, aki nem kapott ruhaneműt karácsonyra.

Aki ebben az időszakban a Fülöp-szigeteken jár, biztosan mindenhol parolba botlik. Ez egy papírból és bambuszból készült csillag alakú lámpa, amely a betlehemi csillagot idézi fel. Mexikó egyes helyein pedig retekből faragott figurákkal, szobrokkal találkozhatunk.

Míg nálunk az ünnepi asztalra halászlé és bejgli kerül, addig Japánban a KFC gyorséttermeit lepik el az emberek. Olyan nagy ilyenkor a forgalom, hogy előzetes asztalfoglalásra is szükség van. Ha már az ünnepi menünél tartunk, mindenképpen érdemes megemlítenünk néhány meghökkentő fogást is. Norvégiában például ilyenkor Smalahove kerül felszolgálásra, ami sózott-füstölt, szárított bárányfejet takar. Dél-Afrikában pedig hamuban vagy zsírban sült mopane hernyó kerül az asztalra.

Az egyik kedvenc hagyományunk Venezuelához köthető. Karácsony reggelén Caracas forgalmasabb utcáit lezárják, ugyanis az emberek ilyenkor rendszerint görkorcsolyára „pattannak” és úgy mennek templomba. A gyerekek pedig előző este lábujjukra egy madzagot kötnek, melynek másik végét kilógatják az ablakon, hogy a reggel elhaladó görkorcsolyázók a madzagokat megrántva ébresszék őket.

Ne feledkezzünk meg a spanyol lottó őrületről sem. Az országban, mint mindenhol hetente tartanak sorsolásokat, azok mégsem örvendnek olyan népszerűségnek, mint a karácsonyi húzás, ahol a különleges szabályoknak köszönhetően a nyerési esélyek sokkal magasabbak a megszokottnál. A sorsolásra minden évben december 22-én kerül sor Madridban, a Királyi Színházban, egy közel 4 órás showműsor keretében. De nem csak ez az egy szokatlan szokás köthető a spanyol karácsonyhoz. Ha ebben az időszakban a déli országban járunk és Betlehemet látunk, ne felejtsünk el bekukkantani a jászol mögé, ahol egy elsőre szokatlan, oda nem illő dologra bukkanhatunk. Ez nem más, mint a caganer, ami egy letolt nadrágú, hátsó felét mutató, szükségleteit végző, guggoló férfi figura. Bár nagy valószínűséggel egyik spanyol hagyomány sem fog elterjedni hazánkban, az általuk gyártott, élethű Llorens babák biztosan ott lesznek több magyar család karácsonyfája alatt is.